Tudta, ahhoz, hogy
küldetését sikeresen végrehajtsa, előbb a metropoliszban kell utánajárnia néhány
dolognak. Elindult hát a város felé.
Nemsokára egy szegényes,
omladozó falú fogadóhoz érkezett. „Vörös szkafanderhez” volt a neve. Valószínű a
legutóbbi függetlenedési kísérlet során nevezték át a fogadót, mert az ablakok
fölött himbálózó címer meglepően újnak
tűnt.
A fogadó belülről talán még
kopottabb volt, mint kívülről. Bár a sok illuminált állapotban lévő,
pirospozsgás korhely vidámsága valamelyest színt vitt a viharvert kocsmába.
Pitheryusz kért a csapostól egy korsó sört
és leült a sarokban lévő magányos
asztalhoz.
Egy idő után a vendégek
görcsös nevetése és asztalcsapkodása már-már idegesítően hatottak a fiúra, Pitheryusz azért továbbra is tartotta magát az
elhatározásához, miszerint ebben a fogadóban fogja fellelni a küldetéséhez
alkalmas embert, aki feltételezhetően rendelkezik a számára szükséges
információkkal is.
Már a harmadik korsó sörét itta, és kezdett kissé mámoros állapotba kerülni. Rövid időre megfeledkezett az előtte álló fontos célról és maga elé idézte az előző éjszaka élményeit; Gyöngyhajú lány mosolyát, fehér bőrét, finom illatát. Magának sem merte bevallani, de mintha hiányzott volna neki ez a kedves leány. Fantáziája talán még jobban elkalandozott volna, ha hirtelen nem lett volna figyelmes, egy csuklyás idegenre, aki a vele szemben lévő asztalnál foglalt helyet. A csuklya majdnem teljesen eltakarta az idegen arcát, csak markáns állát, és szigorú ajkának vonalait tudta kivenni a fogadóban halványan pislákoló fény mellett. Minél tovább nézte, annál jobban erősödött benne az érzés, hogy ez a férfi az. Normál esetben vakon követte intuícióját, de tudta, ez a helyzet most más. Elég egyetlen rossz lépés, ha például nem a megfelelő embert szólítja meg, és nemcsak neki, de az egész küldetésének, és ezzel a szabadság utolsó lehetőségének is lőttek. Kis ideig még vívódott, hogy oda menjen-e vagy sem ehhez a titokzatos idegenhez, aztán döntésre jutott…
Lee
Legutolsó frissítés: 2006. 07.
21.
