Tizennégy éve tudja!



A szereplők hozzájárultak ahhoz, hogy a nevük említése nélkül másoknak is elmondhassam a történetüket, amely három évvel ezelőtt játszódott le.

 

Előzmények: egy hölgy telefonon felhívott, segítségemet kérte, személyes, lelki ügyben. Rákérdeztem, volt-e abortusza. 3 is, válaszolta ő.

 

- Két abortusz után szültem meg a fiamat – mondta, mikor otthonában felkerestem – Nagyon akartam, de nagyon megszenvedtem a szülésben. Orvosi műhibák is voltak, a gyerek spárgázott, szaltózott, keresztbeállt, majdnem belehaltam. De megszültem őt, és nagyon örülök ennek. Utána is volt egy abortuszom.

- Az a gyanúm, hogy a másodjára abortált gyerek született vissza a fiadban! Később ebből nagy gondja lehet, a rossz emlékek a születés előttről is megmaradnak, sőt a pubertás korban előtörhetnek.

- Mit csináljak? – kérdezte.

- Beszéld meg vele őszintén!

Sok mindenről dumáltunk még, mikor csöngettek, megjött a fiú. Kb. 14 éves lehetett. Magas növésű, jóképű, egészséges. Matekzseni, országos versenyeken döntős. Csendes inkább, nem az a nagyszájú, hőzöngő. De azért életrevaló, vagány srác.

Menni akartam, de a fiú anyja kérte, hogy maradjak. „Na, mi lesz ebből?” – gondoltam.

A nő elmesélte, finoman és nőiesen a fiának, hogy volt két abortusza, azután szülte őt, mert nagyon akarta.

- A szülésedbe majdnem belehaltam. És az a gyanúm, hogy akit másodjára abortáltam, az te voltál, benned született újjá. – fordult a fiúhoz, aki figyelmesen hallgatta.
- Igen, tudom. És ezért akartalak megölni! – mondta holt komolyan.

Döbbent csend. A nő lélegzete is elállt. „Na, most légy okos!” – mondtam magamnak.
- Figyeljetek ide, ez így nem jó! Te meg akarod ölni a mamádat, te pedig a fiadat. Persze csak látensen. Engedd el a gyilkossági szándékodat! – fordultam a fiúhoz.

- Igen, de előbb ő! – válaszolta halkan.

- Oké, érthető. Végülis te ölted meg őt korábban, az abortusszal. Engedd el a gyilkossági szándékodat! – mondtam a nőnek.

- Nem, előbb ő! – mondta határozottan a nő.
”Na vazze! Jöttem gyógyítani. Eddig szerették és tisztelték egymást. Most meg már meg akarják ölni egymást.”

- Jól van. – mondtam, és elővettem a zsebemből egy pakli kisformátumú magyar kártyát. (Ezek speciálisak voltak, mert magyar hősök voltak rajta, pl. Zrínyi, Rákóczi, azóta sem láttam ilyet) – Adok két lapot mindenkinek. Ha makkot tesz le, akkor halálra szavaz. Ha pirosat, akkor arra, hogy éljen a másik. Titkos szavazás lesz. Mindenki egy lapot tehet le. Van rá egy percetek eldönteni.

Kábé 10 másodpercen belül mindketten letettek egy-egy lapot. Felvettem, csak én láttam.

- Akartok játszani? – tettem fel egy trükkös kérdést.

- Igen! – válaszolták.
- Akkor egyikőtök meghalt! Szerinted ki halt meg? – kérdeztem a nőt.
- Én – válaszolta csendesen.
- Okés. Szerinted ki halt meg? – fordultam a fiúhoz. Ő is tudta, hogy milyen lapot tett le, rögtön válaszolta, hogy:

- Én.

Ezzel a játékkal az volt a szándékom, hogy kiderítsem, vajon hülyítenek, vagy tényleg komoly a szitu.
- Na, jó! Gondolkodjatok! Még egyszer megkérdezem! Szerinted ki halt meg? – ismét a nőhöz fordultam.
- Én – válaszolt ugyanúgy.
- Szerinted ki halt meg?

- Én – válaszolta a srác is.
- Na hát nem tudtok gondolkodni? Ez jelzi, hogy az érzelmek, az élmények tényleg valósak lehettek. - És az asztalra tettem a két piros lapot.

Nagy megkönnyebbüléses sóhaj, öröm, mosoly. Spontán felálltak, összeölelkeztek, és megpuszilták egymást.
A „gyógyítás” a részemről itt véget ért. Beszélgettünk még sok másról is. Egyszercsak megkértem a nőt, hogy gondoljon az abortuszra. Majd a fiúhoz fordulok:
- Hogy érzed magad?
- Rosszul –válaszolta. Az emlék azért még egy kicsit vérzik. De gyógyulóban van.

A történetet eddig sokaknak elmesélte. Van tovább is, amit később hallottam, de annak közlésére nem kértem belegyezésüket, ezért itt nem ismertetem.

Ehhez hasonló, ilyen témájú tanulságos történetem van még vagy ötven. Biztosan tudom, hogy minden embernek lenne mondanivalója, vagy megerősítő tapasztalata. 

 

Statisztika: az elmúlt 50 évben 8 millió abortusz történt.
Vélhetően 2-3 millióan vannak, akik abortusz után születtek újra.

És vannak, 3-4 millióan, akik …

Meggyőződésem, hogy az abortuszt nemcsak megelőzni kell, hanem magát az intézményt, a szemléletmódot, az eljárást kell megszüntetni. Ez a probléma össz-nemzeti üggyé vált, sőt ...

A politikusok is nagyon sokat tudnának tenni a megoldás érdekében.

Reméljük a legjobbakat! Legyetek jók, ha tudtok!

 

Szilvásy Péter, igazgató

Lélekkutató Intézet

 

Lejegyezve: 2007. június 3.

 

 

 

Last changed: 06/03/2007, 14:36:28